Juhos László

1938. április 3., Pozsony – 2024. november 12., Budapest

Szomorúan tudatjuk, hogy a Gyémántdiplomás gépészmérnök, energetika és reaktor szakmérnök november 12-én csendesen eltávozott. Egész életében a villamosenergia-rendszert érintő feladatok elvégzése, szakmai kérdések megválaszolása területén munkálkodott. A Magyar Villamosművek ZRt. (MVM) jogelődjének erőművek folyamatirányítási területén működő szakszolgálatnál (KHSZ) dolgozott osztályvezetőként.

Munkássága eredményeként korszerűsödött az erőművi ellenőrző mérésekhez használt eszközpark; bevezette a szabadon programozható folyamatirányító rendszerek erőművi alkalmazását; a környezet védelmét támogatandó létrehozott egy mérőbuszt az erőművek emissziós értékeinek meghatározására. Számos műszaki fejlesztési témát kezelt különböző egyetemi tanszékekkel, kutatóintézetekkel. Részt vett a Paksi Atomerőmű létesítésének szakterületi feladataiban, a Bős-Nagymaros-i vízlépcső előkészítési munkáiban. Rendszeres továbbképzéseket szervezett az erőműves kollégáknak. Tagja volt az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületnek (ETE), a Magyar Elektrotechnikusok Egyesületének, a Magyar Energetikai Társaságnak (MET pedig egyik alapítója.

1992-ben az erőműves szakszolgálatok megszűnésekor ő az előnyugdíjazást választotta. Nem távolodott el bővebb szakterületétől, még abban az évben megalapította a Reális Zöldek Klub egyesületet. Honlapján számtalan neves szakember szólalt meg az energetikát, a környezetvédelmet és a klímaváltozást érintő kérdésekben. Mint szakújságíró rendszeresen tájékoztatott az országgyűlés e témákat érintő bizottsági üléseiről.  Ugyanitt sokat lobbizott Paks II megépítése mellett, szorgalmazta a dunai vízerőművek kérdésének napirendre vételét és a klímaváltozás okainak tudományos alapokon történő megvitatását. Szakmai véleményét mindenkor közérthetően, szókimondóan képviselte.

Isten nyugosztalja volt kollégánkat, a Magyar Energetikai Társaság alapító tagját!

PENNINGER ANTAL
decanus emeritus
1943-2024

Budapesten született 1943. november 18-án. Tanulmányait a BME-n végezte 1962-67 között. Utána 2 évet dolgozott az Erőmű Javító és Karbantartó Vállalatnál, mint csoportvezető mérnök, majd visszahívták az akkori Kalorikus Gépek Tanszékre tanársegédnek. 1978-tól egyetemi adjunktus, 1989-től egyetemi docens és tanszékvezető. Az Ő vezetésével alakult meg a Tanfolyami és Nemzetközi Oktatási Központ (TANOK), melyet 1991-től mint igazgató vezetett. Ennek keretében indult meg az angol nyelvű képzés és lehetőség külföldi hallgatók oktatására. Megszerezte az MTA doktora címet és 1995-ben nevezték ki egyetemi tanárnak. 2001-2008 között a BME Gépészmérnöki Kar dékánja volt. Ebben az időszakban számos átalakulás történt a Gépészmérnök karon, többek között elindult az átállás a kétciklusú (BSc-MSc) bolognai-i rendszerű képzési struktúrára.  Szintén a nevéhez kapcsolódik az Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék létre jötte 2002-ben, az Energetika Tanszék és a Kalorikus Gépek Tanszék összevonásával.

Az oktatás és a kutatás mellett Penninger professzor úr fontosnak tartotta az ipari partnerekkel való kapcsolatok intézményesítését, így kulcsszerepet játszott a 2010-ben alakult BME-AUDI Kooperációs Kutatóközpont megalakulásában, melyet nyugdíjba vonulásáig vezetett. Fő kutatási területe a tüzeléstechnika volt, részt vett a Diesel motor előmelegítő lüktető tüzelőberendezés kialakításában, a tüzelőberendezések periodikus lengés vizsgálataiban és a palaolaj kitermeléséhez szükséges nagynyomású tűztér kifejlesztésében. A számítástechnika térnyerésével megjelenő matematikai modellezési lehetőségeket hatékonyan alkalmazta a tüzeléstechnikai jelenségek vizsgálatára. Több évtizeden keresztül a Kalorikus Gépek és a Tüzeléstechnika tárgy előadója volt, ehhez készített egyetemi jegyzeteket.

Egyetemi tevékenysége mellett fontosnak tartotta a szakmai ismeretek, tapasztalatok megosztását, konferenciák szervezését és a társadalmi szervezetekben végzett munkát. Kezdeményezte, és elnöke volt a Heat Engines and Environmental Protection konferenciáknak. Elnöke volt a Magyar Mérnöki Kamara Gépészeti Tagozatának 2004-től 2007-ig, továbbá 2005 és 2007 között elnöke az Oktatási Bizottságának. Két cikluson át (2005-2011) volt elnöke a Magyar Energetikai Társaságnak (MET). Az egyesület gondjainak megoldásához nagyban hozzájárult a megfontoltsága, a jó emberismerete és gyakorlati tapasztalatai.  Ez sokat jelentett a MET létét fenyegető gazdasági problémák feloldásában.

Kiemelkedő munkásságát számos díjjal jutalmazták, köztük: BME Nívódíjak, Széchenyi Professzori Ösztöndíj, József Nádor Emlékérem, Gruber Díj, Pro Universitate et Sciencia Díj, GPK Életmű Díj és Magyar Érdemrend Lovagkeresztje. Számos akadémiai és más szakmai testület tagja és vezetője volt.

Professzor úr emlékét megőrizzük!

Nyugodjék békében!

Zarándy Pál, a hazai energetikai szakma egyik nagy öregje, méltósággal viselt hosszú betegsége után, 2023. december 20-án, itt hagyott bennünket.
Zarándy Pál a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán szerzett villamosmérnöki oklevelet, majd tudását közgazdásági oklevéllel egészítette ki, melyhez kitűnő angol és német nyelvtudás társult.
Talán nem túlzás azt mondani, hogy Zarándy Pálnak az élete a magyar energetika volt. Pályakezdő mérnökként épületvillamossággal kezdett foglalkozni, azonban pályafutása elején 1968-ban igazi szakmai otthonra lelt. Ekkor csatlakozott az akkor egyik legrangosabb szakmai műhelyhez, az ERŐTERV vállalatához, ahol keveseknek megadatott ívű pályát futott be. A szakmai ranglétrát végig járva, vezette a Fejlesztési Osztályt, majd a Létesítményi és Műszaki Fejlesztési Főosztályt. 1991-ben az ERŐTERV műszaki igazgatójának nevezték ki, majd a vállalat vezérigazgató helyettese lett. 1996-ban az ERŐTERV vezérigazgatójává választották, mely pozícióját 2002-es nyugdíjba vonulásáig megtartotta.
Vezetői tevékenységének is bástyája volt a mély szakmaiság megtartása, megőrizve a vállalat alapítójának, Lévai András professzornak a szellemiségét.
Zarándy Pál szakmai közéleti tevékenységét röviden felsorolni is nehéz. Számos társadalmi pozíciót vállalt, a magyar energetika érdekeit, szakmai előrehaladását képviselve. A teljesség igénye nélkül, alapítója, majd egy ízben elnöke, illetve évtizedeken át elnökségi tagja volt a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) Energetikai Tagozatának. Több alkalommal tagja a MMK elnökségének, közben a MMK energetikai szakértője és szóvivője. A Magyar Energetikai Társaságnak (MET) sok éven át volt ügyvezető elnöke, majd elnöke.
Szakmai munkásságát és példaértékű közéleti tevékenységét számos kitüntetéssel, díjjal ismerték el, amelyek közül kiemelkedik a 2020. évben kapott rangos állami elismerés, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozatának kitüntetése. A Magyar Mérnöki Kamara Zielinski Szilárd díjjal, az Energetikai Tagozata Ronkay Ferenc díjjal tüntette ki. Sokéves szolgálatát a Magyar Energetikai Társaság a Magyar Energetikáért Emlékéremmel ismerte el.
Zarándy Pál megkérdőjelezhetetlen tisztessége, erkölcsi példamutatása követésre méltó volt mindenki számára. Elmélyült szakmai tudása, felkészültsége szerénységgel és közvetlen, barátságos stílussal párosult, amely méltán emelte őt az energetikai szakma legkiválóbb kollégáinak sorába.
Zarándy Pál szakmán kívüli életében központi jelentőségű volt a sport. Sokszoros maraton teljesítő. Az evezést nemcsak magas szinten gyakorolta, hanem hosszú ideig társadalmi munkában a Danubius Nemzeti Hajós Egylet alelnöke is volt.
Magánéletében kiemelt szerepe volt a családjának. Fontosnak tartotta a családi összetartozást, a családi gyökerek ápolásának szellemiségét, valamint annak továbbadását az utódoknak. Gyászolja felesége, három gyereke, kilenc unokája és kiterjedt rokonsága.